Sylvie Simon - Indigók

A gyerekek már nem azok, akik korábban voltak... „Elszakadva szellemi gyökereinktől, elmerülve a vegyi és elektromágneses szennyezésben, egy adatszerző és megfigyelő hálózat szálai közé gabalyodva". Teljeséggel híján vagyunk a szabad, őszinte és bátor élethez szükséges tudnivalóknak. Sylvie Simon alámerít bennünket - a látnokok által aurájuk színe alapján „indigó" gyerekeknek nevezett - a harmadik évezred gyermekeinek világába. E gyerekek arra késztetnek bennünket, hogy teljesen újraértelmezzük gondolat és értékrendszerünket, ismét a kezdőkör közepére kell állnunk. Hallgassuk őket! A csillagokkal társalognak, kapcsolatban állva mindazzal, ami mindannyiunkban a legdrágább. Magukat „a jövő emberének" tartják „egy még a múltjában élő bolygón". Az anyagi javak nem érdeklik őket, a létért való küzdelem versenye sem. Felforgatják a világot, hiszen a jövő nagyszerű emberiségének képét vetítik elénk. Bátorságot öntenek belénk, hogy továbbra is hinni tudjuk: nem csupán anyagmolekulák vagyunk, s az isteni jelleg nem a szürkeállomány kiválasztódásában rejlik.  Vajon szívünk mélyén, létezik-e még a bennünk szunnyadó gyermek, kinek hangja a mában, félelmeink és kötöttségeink által letompítva alig hallható? Lehetséges, hogy valaha régen valamennyien ártatlanságban és a létezés egyszerű boldogságában sütkérező lelki-lények voltunk. Mindenesetre az Indigók ezt állítják. Tartalomjegyzék Előszó        Első rész   Új nemzedék    Az indigók és a többiek  Az iskola   A szülők            A halál   Az isteni lényeg értelme            Mennyiben új ez a jelenség?      Második rész      A média hatalma     A föld fennmaradása     Tanult kuruzslók vagyunk   A bolygó szennyezése      Gyermekeink fogják megmenteni a világot?  Az anyag evolúciója        Harmadik rész   Új emberiség    A maja kalendáriumok és az apokalipszis       Halgassunk e gyerekekre         Felhasznált irodalom